A jégpáncél lassanként visszahúzódik, a szabaddá vált területeken kihajtanak a növények, megjelennek a vadak és megszületett a földművelés is. Múlnak az évszázadok és az átmeneti kőkorszak vagy mezolitikum után következik a neolitikum, a csiszolt kőkor. Európa még a történelem előtti időket éli, de már fejlett civilizációk találhatók a Közép-keleten és Ázsia több helyén. 5000 évvel Krisztus előtt Mezopotámiában hatalmas városok virágzottak, Irakban, Palesztinában, Törökországban Chatal Hayouk. Kultúrájuk fejlett, ismerik a fémet. Az első civilizációk elsősorban azonban a nagy folyók mentén virágzanak, mint az Indus völgyében Mohenjo-Daro: “szédületes magas falak vették körül, az utcák mindkét oldalán szép házak voltak, köztük kétemeletes is, a nőknek aranylánc a nyakukon karjukon, sőt a bokájukon is lábperec, az utcákat bitumennel burkolják, kerekeken szállítottak”. Óriási vihar kerekedett, napokon át csak ömlött és ömlött az eső, olyan árvíz támadt, amit addig még nem láttak soha: öntözőrendszer, csatornaépítés: termékeny föld, ami jólétet és bekességet hozott, de túl szép volt ahhoz, hogy sokáig tartson. Jóval később 2700 évvel a mi időszámításunk előtt a Nílus mentén a a fáraó megérkezik a folyóhoz, a szertartásra, hogy megparancsolja rendes évi áradását, mert papja, asztrológusa és tudósa szerint az esemény nem késik soká és a folyó engedelmeskedik. A Nílus mentén évszázadok és dinasztiák követték egymást. A mi időszámításunk előtt a 13. században II. Ramszesz hatalmas építkezésekbe fogott. A termés jó volt és minden jó is volna, ha nem lennének adószedők. A fáraók története a leghosszabb ismert történet, ebben II. Ramszesz 1250 táján élt. A fáraónak szabadon kellett bocsátaniuk a zsidókat, hogy teljesíthessék küldetésüket. Sokáig vándorolnak a Sinai-félszigeten és különböző meséket találnak ki…
